Oltás a nyuszinak???

A védőoltások a modern állatgyógyászat legjelentősebb eredményei közé tartoznak. A nyuszik legfontosabb megbetegedései ellen, így a Myxomatosis, RHD és a Nyulak náthája ellen is elkészültek megelőző védőoltások.


Myxomatosis

A myxomatosis a nyulak járványos betegsége, ami 1952-ben jelent meg Európában. A Myxomatosisvírus csak a nyulak között terjed. A kórokozó természetes rezervoárjai maguk a vadnyulak. Emellett istállókban, eszközökön több hónapon keresztül életben marad.

Az erősen virulens törzsek a védtelen nyulak 100%-át (!), a kevésbé pathogének pedig 20%-át elpusztítják. A Myxomatózisra jellemző tünet a bőr alatti szövet ödémája, ezeket nevezzük Myxomának. A betegség lezajlása atipikus formában is előfordulhat.

Vérszívó rovarok, kiváltképpen a szúnyogok és bolhák a vírus köztigazdái. Kontaktfertőzés a beteg és az egészséges nyulak között vagy a vírussal szennyezett zöldeleség, legyek, eszközök lehetnek az átoltás hátterében.

A köztigazdák elleni támadás, mint az inszekticidek és szúnyoghálók használata, lecsökkenheti a fertőzés esélyét, de a megelőző védőoltás a védekezés tökéletes módja. A Myxomatosis gyakran évszaktól függetlenül lép fel, ezért a folyamatos védelem már kölyökkortól ajánlott. Az oltóanyagot vagy bőr alá fecskendezzük be vagy egy speciális injektor segítségével a fül bőrébe. Az oltóanyag ezután célirányos védelmet épít fel a vírussal szemben.

Arra törekedni kell, hogy a fertőzöttebb területeken minél előbb, 4-6 hetesen oltást kapjanak a kisnyulak. Egy 4 hétre történő ismétlés méginkább növeli a védelem hatásosságát, ezt már csak abban az esetben kell megkapnia az állatnak, ha egy újabb fertőzési hullám törne ki a területen. A tenyésznyulaknál éppen ezért 4-6 havonkénti ismétlést ajánlanak. A kevésbé fertőzött területeken elegendő 6-10 hetesen az első oltást, majd ezt követően 9 havonta egy ismétlőoltást kapnia.


RHD (= Rabbit Hemorrhagic Disease/ Nyulak vérzéses betegsége)

Az RHD szintén vírus okozta megbetegedés. A beteg állatok az ürülékkel együtt szórják szét a környezetben a kórokozót, ahol akár 7 hónapon keresztül is életben maradnak. Az RHD-ra tipikus tünet a hirtelen elhullás (perakut forma) bármiféle betegségre utaló jel nélkül, azonban legtöbbször az akut formája fordul elő. Ilyen esetben az első betegségre utaló jelek után 2-3 nappal következik be a halál.

Az oltatlan felnőtt egyedek szinte mindegyike elpusztul megbetegedés esetén. A 4-6 hetes fiatal állatok csak ritkán pusztulnak el. Ezek az állatok lesznek a kórokozóval való érintkezés után a vírusürítő.

A kórokozó terjedése egyrészt beteg vagy fertőzött állattal történő közvetlen érintkezés útján terjed, másrészt ürülék, vizelet, nyál, orr-, szemváladék is tartalmazza a vírust. Előfordulhat fedeztetés alkalmával, állatvásáron illetve kiállításon a fertőződés. Indirekt fertőződés vírussal szennyezett takarmánnyal, öltözékkel, eszközökkel következhet be. Nagyrészt az emésztőtraktuson keresztül jut be a kórokozó a szervezetbe, de cseppfertőzéssel szintén (légutakon keresztül) szintén megvalósulhat.

Az általános higiénia szabályok mellett a védőoltás jelenti a legfontosabb és legbiztosabb megelőző intézkedést. Az időbeni és rendszeresen vezetett oltások megfelelő biztonságot nyújtanak az RHD-val szemben. Az inaktivált oltóanyaggal mind a törpenyulak, mind a vemhes nyulak olthatók.

A fertőzésveszélyes területeken a fiatal állat oltása független az anyanyúl tejének ellenanyag tartalmától, ezért a nyulakat 4-6 héttől már olthatjuk. Egy ismétlés 3-4 hét múlva szintén ajánlott. A kevésbé fertőzött területeken elegendő a kisnyulakat 8-12 hetesen beoltani. Az immunizálást évente meg kell ismételni. A preventív kezelésben az egész állománynak részesülnie kell.


Nyúlnátha

Számos nyúltenyésztőnél jelent problémát a nyúlnátha, amit a Pateurella multocida és a Bordetella bronchiseptica baktériumok okoznak. Előfordulhatnak önmagukban vagy együtt illetve egyéb baktériumokkal, vírusokkal társulva.

A kórokozók mellett kísérő tényező dönt arról, hogy az adott nyúlállományban kitör-e a betegség illetve az milyen súlyos lesz. A légutak nyálkahártyájának károsodása megkönnyíti a kórokozó szervezetbe jutását. Az esetek többségében magas páratartalmú, meleg istállók illetve huzatos helyek szerepelnek kísérő tényezőként. A szalma és a takarmány magas porterheltsége vagy az istálló levegőjének magas ammóniatartalma szintén erős orrváladékozáshoz vezetnek, amivel megteremtik a kórokozók megtelepedéséhez szükséges körülményeket.

A fertőződés a baktériumot szállító porrészecske vagy váladékcsepp közvetítésével történik, amik a beteg nyulak tüsszögésével jutnak el a következő „áldozathoz”. Így egy nyúltenyészetben elegendő pár nyúl az egész állomány fertőződéséhez. A belélegzett kórokozók a légutak nyálkahártyáján telepednek meg, majd más szervekbe is eljuthatnak az állat immunállapotától függően.

Az oltási program optimális alapköve volna a tenyészszezon előtt álló valamennyi nyúl évi kétszeri immunizálása. Az oltott nyulak ellenanyagot fognak termelni a Bordetella és Pasteurella baktériumok ellen. A vemhesség első harmadában oltott nyulak ellenanyag szintjének további növelését okozzák, ezzel védettséget adva a szopós nyulaknak is. A kisnyulak oltása 4 hetes koruktól kezdve lehetséges.

A védőoltások a mentes állományoknál jól működnek. A már beteg állomány oltásának értelméről az állatorvos mond véleményt. A krónikus nyúlnáthában szenvedő állatok oltása a kórokozók csökkenését eredményezheti, amivel hosszútávon mentesítést érhetünk el. Ennek eldöntésénél figyelembe kell venni a higiéniai körülményeket és az átmeneti megbetegedés súlyosságát.

A legbiztosabb védekezés itt is a nyulak védőoltása. Az eddig mentes vagy csak enyhe tüneteket mutató nyulak védettségét érhetjük el az immunizálással. Az oltás további célja lehet a kórokozókkal szembeni védekezés növelése egy- egy kiállítás előtt.